ramcsy - G-Portál

AJÁNLOM AZ OLDALT

Menü

Bejelentkezés

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Számláló

Indulás: 2004-08-19

Oldalak

Szórakozás:))

Videok

Idézetek

Idézetek : Szerelmes idézetek

Szerelmes idézetek

2004.09.13. 18:35

"Fájni kell a szívnek ha igazán szeret,
mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.
Megszeretni valakit egy perc is elég,
Elfeledni azonban egy élet is kevés."

"Együttléteinket - éppúgy, mint a barátságban - a szerelemben és a házasságban se tegyük fülledt kényszerré: tudatosan, önkéntesen "lazítsunk" időnként.
Várjuk meg, amíg új kívánság születik benne az együttlétre. A távollét legtöbbször sokkal inkább kitermeli ezt az óhajt, mint a tapadó, súlyos, tolakodó jelenlét."

Szepes Mária

"A szerelem mindig kölcsönösségre törekszik, és csak a viszonzás révén teljesedik ki. Ha anélkül szeretsz, hogy viszonzásra találnál, vagyis ha szerelmi megnyilvánulásaid nem váltanak ki viszontszeretet, szerelmed tehetetlen, szerencsétlen..."

Karl Marx

"Amikor szerelmes vagy, nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy, nem vagy szerelmes."

Syrius

"Az igazi szerelem nem ismer semmilyen mértéket."

Propertius

"Ne hidd,hogy feledni tudlak,
Bár az élet messze elvezet.
Szívembe zártad emléked,
A szív pedig nem feled."

"Nem az a fontos, hogy meddig élünk, hogy meddig csobog a vérünk, hanem, hogy volt egy napunk melyért érdemes volt élnünk."

"Az élet mindenütt olyan, amilyen. A halál ellen pedig csak egy orvosság van: a szerelem!"

"A szerelem üldözi azt, ami elillan, s elfordul attól, ami kínálja magát."

Kallimakhosz

"Minden halandó, aki boldog nászt kötött, boldogan él: de az, kinek nem jó jutott, az otthon s másutt egyképen boldogtalan."

Euripidész

"A szeretel lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia. Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a tapasztalás tanított meg reá."

"A férfiak óvakodnak attól, hogy megértsék a nőket - mégis azzal vádolják a hölgyeket, hogy azok nem értik meg őket."

Jeanne Morean

"Egy régésznél jobb férjet egy nő sem kívánhat magának. Ahogy öregszik, úgy válik egyre érdekesebbé a férje számára."

Agata Christie

"Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt, és az is marad; nyomasincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek, inkább a megbánásnak."

"A házasság az a műhely, amelyben két ember bölcsességgel, türelemmel és kölcsönös lemondással a közös boldogságon dolgozhatik. Olyan mint a jó termőföld: csak azt adja vissza megsokszorozva, amit beléje vetnek."

Nagy Endre

"... önmagában véve senki sem szép vagy rút, jó vagy rossz, jelentős vagy tompa szellem, hiszen az ember értéke mindig attól függ, hisznek vagy kételkednek benne."

Robert Musil

"Aki szeret, szeresd és öleld meg naponta, mert ha nem teszed, megteszi más, és akkor hidd el, nem ő a hibás"

Ismeretlen

"Legerősebben az álmok kötik össze az embereket. A szerelem is azt jelenti: mind a ketten álmodunk egymásról valamit, és ez összekapcsol minket."

Müller Péter

"A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakadt. Annak, aki szeret, nincsen szükséges arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elvenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet, csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme."

Thorton Wilder

"A szerelem nem folytonos egymásra bámulás, hanem egy irányba való nézés."

Temesi Ferenc

"Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.."

Richard Bach

"Mindenkinek, akivel találkozunk, adunk valamit, ám amit adunk, azt mi magunk választjuk meg. Szavainkkal, cselekedeteinkkel tudatosan teremtjük meg a színteret, amelyen élni akarunk."

Richard Bach

"Az, aki a tanulás alatt sok mindent elhanyagol, soha nem lesz szerelmes. És az életben sokkal többet veszít, mint amennyit a tanulással nyerhet! "

William Shakespeare

" Az érzéseimnek nem parancsolhatok, és maga az a tény, hogy az ember szeret, egyszersmind jogot is ad rá, hogy szeressen, bárhogy is csóválja fejét a világ, és bármily rejtélyt emlegessen is.."

Theodor Fontane

"A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.."

Rippl-Rónai József

"A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen."

Henri-Fréderic Amiel

"Tudom azt, hogy a világra
Egy nap süt le melegen,
S ez a nap nem fönn az égben,
Hanem lenn a szív mélyében
Van, s e nap a szerelem.\

Petőfi Sándor

"Ölelj át két karoddal,
E világban nélküled eltévedek.
Szeress, óvj, bátoríts hiteddel
S örökké veled leszek."

Ormai László Csaba

"Szerelem: meghódítani, bírni
és megtartani egy lelket,
amely annyira eros, hogy
fölemel bennünket s annyira
gyönge, hogy éppoly szüksége
van ránk, mint nekünk őreá."

Paul Géraldy

"A hirtelen támadt szerelem, amely házasságot indít, igazgyöngy, gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb művész csiszolt, kincs, amelyet a szív legmélyén kell elrejteni."

Balzac

"Semmi sem rendezettebb, mint az,
amit a szeretet rendez el, és
semmi sem szabadabb, mint
amit a szeretet köt össze."

Chiara Lubich

"… a szerelem olyan, mint a fa:
magától növekszik,
mély gyökeret ereszt egész valónkba,
és gyakran tovább zöldül a szív romjain."

Victor Hugo

"A szerelem a lélek selyme,
a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben
elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá."

Rabiranath Tagore

"Mindig van egy kis
őrültség a szerelemben.
De mindig van egy kis
Okosság is az őrületben."

F. Nietzsche

"A szerelem eluzi az idot. Az ido a szerelmet."

Annie Girardot, francia színésznő

"A szerelem akárcsak a tűz, nem lehet meg örökös lobogás nélkül, mihelyt megszűnik remélni vagy félni, kialszik."

La Rochefoucauld

"A szerelem üldözi azt, ami elillan, és elfordul attól, ami kínálja magát."

Kallimakhosz

"Álhatatosság és hűség a szerelemben igaz kincs."

Propertius

"Szeretni és szeretve lenni olyan, mintha kétfelõl sütne ránk a nap."

"A szerelem azé, aki szeret, nem pedig azé, akit szeretnek."

"Két ember között a legrövidebb út egy mosoly."

"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhõjén, mely ragyog, És rajta túl derengõ csillagok. Én nem tudom mi ez, de édes ez, Egy pillantásod, hogyha megkeres, Mint napsugár, ha csillan a tetõn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom mi ez, de érzem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven simogat, Mint márciusi szél a sírokat. Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!"

"Mint szakadék szélén orült zenész, úgy táncolok szíved peremén. Ránts magaddal!....hogy szárnyak nélkül is repülhessek feléd!"

"Élvezem én az életem veled Hívogat a szavad, simogat a kezed Ajkaink összesimulva Csókod édesen olvad ma Szívem epedve reád vár Mi az mi téged rabként zár Nem enged hozzám szabadon S én kívül maradok a falakon Nem bírom soká nélküled Hívó szóm mért nem leled? Míg kétségek között remélek Szerelmes vágyban elégek."

"Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék, két szemedet nézném csillagom ezreivel."

"Ne félj hát, mert veled vagyok... Ne félj, mert megváltalak, neveden szólítalak, az enyém vagy Ha tengereken kelsz át veled leszek És ha folyókon, nem borítanak el ... Mert drága vagy szememben, mert becses vagy nekem És szeretlek!"

"Szeretném ajkad izét szomjazni olthatatlanul, tested melegét magamba szívni, láthatatlanul ott lenni minden jóban, minden kimondott mondatodban, az ételeidben a mosolyodban, lépéseid ritmusában, sóhajaid párájában, minden gondolatodban."

"Szeretnék szemed kútjába merülni, mélyére szállni, s odalenn megérinteni, ha már egyedül vagyok a végtelent."

"Addig kerestelek, míg meg nem találtál - s hogy ez megeshetett, úgy érzem :becsesebb életnél, halálnál."

"Vakon vágtázva is, és át tûzön-vízen, megmértük végre: mekkora lehet Két végtelen! - Se gyõztesen, se vesztesen, félálomban suttogjuk: i g e n. Álmunk mély és teljes legyen. S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem: ébredj velem, Jobbik Felem, ÉBREDJ VELEM!"

"Az vagy nekem, mint földnek az ég. Az vagy nekem, mint égnek a kék. Az vagy nekem, mint télnek a hó."

"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok Néma barátod, rabszolgád vagyok, alázatos és bizalmas barát, Aki nem kér semmit, csak néz és imád, És nem akar lenni, csak általad, Csak árnyéka annak, ami vagy."

"Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgõ, s áradó vagy bennem, mint a lét és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kõben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött a zizzenve röppenõ kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben, s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belõlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, mit mondjak még? a tárgyak összenéznek a téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon, és csöppje hull a méznek s mint szivárvány golyó ragyog a terítõn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még idõm hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felém int, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnyéka lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagyok más világ s idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hûs tenyeredben."

"Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem vagyok ilyen. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál."

"Rohanj hozzám, de csak hozzám Ne hozz semmit nekem csak magad! Nem vagy álom, nem vagy emlék, Nem vagy elfelejtett gondolat! Hagyd az ajtót tárva-nyitva Rohanj hozzám, hogy már lássalak... Vedd könnyen, ami nehéz velem Tedd többé, ami kevés nekem Ölelj engem, erõsebben Bûvös körödben vágy éget el Rohanj hozzám, de csak hozzám, Ne szaladj el tõlem hirtelen... Vedd könnyen, ami nehéz velem Tedd többé, ami kevés nekem... "

"Írnom kell, rólad, rólam, érzéseimrõl, neked, magamnak. Örök igazság: a szerelem a legnagyobb, a legszentebb dolog, mit ha nem ismersz nem vagy nõ, nem vagy férfi. Kell valaki, aki megért téged, kell, hogy úgy érezd megérted. Valaki, ki úgy érzed, szeret, s a csókodtól, mint egy levél megrezeg. Vele álmodsz, vele ébredsz fel. Keresed, örülten, vágyaktól vezérelten s ha megleled, s azt hiszed, a tied, soha el nem veszted, mint esõcseppet a végtelen tenger, elnyel, magába fogad a csoda, a gyönyörû, tiszta, mély szerelem. Elvarázsolódsz, megismerkedsz, a barátod lesz, a varázs, a mágia, az ezerszer-ezer csoda, megnyugszol, béke lesz a szívedben, és ha ez az igazi, ragyogsz, és ragyogtatsz. ... Megtalálod az igazit, rád talál a szerelem, a nyolcadik, a legnagyobb csoda, földöntúli, mindenek feletti, úgy tekint rád, mint kisbaba ártatlan szeme minden újra, szépre csodálkozón, kérdõn: velem is megeshet valóban, igazán, létezhet? Minden más értelmét veszti, ócskáshoz kerül, hisz tündököl, minden mást elhamvaszt a szerelem vérvörös lángja. A tiéd, megkaptad, vigyázz rá, zárd el duplán-biztos páncélszekrénybe: a szíved közepébe, tápláld, szeress, és hagyd, hogy szeressenek, ne akard megmagyarázni, csak hagyd, cirógatni, végig simítani magadon az érzést, fogadd magadba, körülölel majd és megmelegít, akár nyári szellõ, langyos, kristálytiszta mindenek ura, végtelen óceán. A szerelmet az élettel együtt, és annak végéig tanulod, meg soha nem ismered, a magyarázhatatlan csodát, nincs képlet, nincs szabály, csak érzetek, érzelmek, haja fejed magába fogadó selyme, bársonya, mindig meglepõ, magával ragadó arca, naponta megcsodálod, elvarázsol, magához láncol, mint tiszta oxigén, életet ajándékoz minden nap minden pillanatában. Ajka, és ahogy csókol, megremegsz, ájulás, lábaid gyengék, mindenek súlya, a szerelem nehezedik rájuk, álomtájra, álmok közé repít oly-oly könnyedén. Csak az ajkak beszélnek, minden más érdektelen, elmondják egymásnak a varázsigét, a Titkok Könyvét, belelapoznak, beleolvasnak, és rájössz mindez nem földi gyönyörûség, a csodák-csodáját éled át könnyedén. Nyakán az inak, megfeszülnek, és te magadba szívod nõi illatát, melyhez nincs hasonló, nincs más kábulat, rácsodálkozol testének minden elrejtett kis pontjára, szemed színt vált, magával ragad a gyönyör, nem tudod, mit miért, hol és hogyan, és õmagába fogad, rád tapad, eggyé válik veled, megszunik tér s idõ, szerelemvörös betûkkel íriszébe égeted gondolatod: SZERETLEK!